I. évad 2. rész

-    Kelj fel! Nyomás!- az osztály zúgolódni kezdett.

Sindy magát is meglepte,milyen kíváncsian várja a vendéget. Nem hitt szemének, mikor a bizonyos vendég felállt. Edward az  asztal elé hozta . Sindy csak becsukta a szemét.

- Jaj ne! – suttogta.

- Újra találkoztunk, egy év elmúlt és te még nem is köszönsz?

Sindy kinyitotta szemét. Maga előtt a vörös hajú szeplős lányt látta a véd- bilincsben, ami úgy nézett ki mint a jég.

- Elkaptak és te még minidig, cinikusan oldott a helyzetet?

- Tudott Olivia, én hű maradok magamhoz. – kezét mellkasára tette.

- Bármire képes lehetsz, de te a hűségre soha az életben.

- Most megbántottál Oliv.

- Eltudom képzelni .- Sindy húzta a száját.

- Haragszok rád Oliv.- megsértett kisgyereket utánzott a hangja.

- Kifejtenéd?- Sindy karba fonta kezét.

- Hát hogyne! – Viselkedése még a legkényesebb királynőkét is felülmúlta. – Nem engedted, múlt éjjel, hogy felgyújtsam a város kollégiumát. –karba fonta kezét és fel-fele tartotta állát.

- Gondolhattam volna, hogy te voltál.

- Nem-nem, tudnod kellett volna. A gyönyörű halálos lángokat kötelező volt eloltanod? Tudod elég ünnep rontó tudsz lenni.

- Mért Lilith, miért?

- Te miért? – Öntelten mosolygót Lilith.

- Kitartók esküm mellett. Tudod, ami mellett te nem voltál képes.

- Pusztítok és ölök. De kérdem én miért bűn? Így is többen vagyunk a világban, mint amennyit elbír a Föld. Látod, én csak jót teszek. Amúgy is az emberek ostobák, bunkók csak ne mond, hogy élvezed a társaságukat.

- Nem érted a lényeget, nem ez számít. A hipotézised téves. Nem állok mellé.

-Már megint ez a tudós nyelvjárás, hahó, ember már nem kell így beszélni. Hagyd ezt a hipotézises hülyeségeket. Még, hogy téves? Nem, ez nem az, ez tény.- szünet- Olivia  emlékszel mikor legjobb barátnők voltunk? Nem hiányzik?

- Mire akarsz kilyukadni Lilith?

- Állj mellém. Vedd le a bilincset és ölelj meg.

- Arra várhatsz, hogy én is bekattanjak , mint te .- Sindy már kezdte a  hidegvérét elveszíteni.

- Én csak megláttam a jó irányt.- erre már Sindy is cinikus mosolyt reagált.

- Egy, könnyebbik út max. Kettő, elárultál mindenkit.

- Három. Négy. Öt. Jaj, ne mond, hogy csak kettőig tudsz számolni.- Lilith továbbra is gyerekesen viselkedett, ami egyre jobban felhúzta a lányt. Sindy elkezdett magába lassan tízig számolni. Mindig ez segít rajta, ha le kellett nyugodnia.

- Tíz.- kifújta a levegőt.

- Óh. megint le kellett nyugodni? Ccc! – Lilithi lebiggyesztette a száját.

- Ugye tudod, hogy megölnek téged?

- Nem megyek se veled se evvel a kabátossal. – mutogatott Lilithi összebilincselt kezeivel.- Mind ketten tudjuk, hogy a jövőbe látás nekem teljesen megadatott. Meg amúgy is neked nagy szíved van.

- Dimenzióugrással bujkálsz? – Sindy gyorsan, eszébe jutó kérdésével terelt. Tudta, bárhogy is végződik még egy ilyen alkalma nem lesz. És már rég követeli a szíve a válaszokat.

- Pontosan. Sikerült egy évig.

- Kiment a fejedből Edward.- Sindy a rendőre nézett.

- Na, jah. – fájdalmasan ismerte el a vörös. – Na, de akkor levennéd a bilincsem? Mennék meg te is tudnál menni a vacsorára. – Lilith mosolygott.

- Elárultál, öldökölsz és engedjelek el?- Sindy kárörvendve felkacagott.

- Igen!- vágta rá büszkén Lilith.

- Nem értem mire fel ez hatalmas büszkeség.

- Na jó ha nem segítesz meghalsz . Jók mind-mind megfognak hallni .- Lilith kezdett ijesztővé válni, mint egy őrült , úgy beszélt.

- Régen a sorsod elől menekültél.- Sindy próbálta megérteni Lilith előbbi mondatát. Lilith előre hajolt.

- Nagyobb vagyok, mint gondolnád. –suttogta.

- Nagyok buknak hatalmasat, drága. –Sindynek fájt, hogy ezt kellett mondani ,de igazából az emlékek fájtnak neki jobban. Lilith visszadőlt és egy gonosz mosoly ült ki arcára.

- Nem kellett volna. – Kacagott. –Imor kedok nr Ryan liszin voz lat Sindy dis lx rined foz. – Lilith egy ősi Heros nyelven beszélt. Elsőnek Sindy fel sem ismerte.

- Ryan-t rám uszítottad?- Sindy nem hitte el.

- Még ma a vacsoránál megöl.

Sindy felemelte kezét derékmagasságba. Ujjait egyenként csukta be majd mindent egyszerre kinyitotta. Lilith kezén lévő véd- bilincs vízzé vált. Nem véletlenül nézett ki jégnek.

-          Tudtam, hogy veled lehet értelmesen is beszélni.

Sindy szemeit forgatta. Lilith fogta magát, pukedlizett egyet majd kiment a teremből.

-Mért engedted el? – Edward dühösen kiáltott.

-  Sorsától menekül, időt nyer csak. - Sindy nézte a padlót maga előtt.

-  Ahan, és ki az a Ryan?

-  Semmi köze.

-  Kh. Dehogynem. Ugyanis Clara is ott lesz a vacsorán, ahol téged ölnek meg. - Ingerülten gesztikulált Edward. Sindy felnézett.

-  Kedvesen fogalmaztad meg.- Szarkasztikusan reagált Sindy.

-  Bocsi.

-  Na, most már megyek, elkések a megöletésemről.- továbbra is szarkasztikus volt.

-  Várj még! Ki az a Ryan?

-  Egy vámpír. Egy nagyon öreg, nagyon erős vámpír. –Sindy, mintha magának mondta volna, dermedten és halkan .

-  Köszönöm, hogy továbbra is segítesz. Kérhetném, hogy kivetítenéd nekem? – Edward tudta, hogy jobb ha nem kérdezz rá. Egyszer már Sindy megmondta,hogy segít , remélte ez nem változott azotta.

-  Persze. -Sindy nem volt most már semmiben biztos. Lilith találkozása nem pont jókor esett meg,de megint az a bizonyos érzés. Félre tett magában minden és beadta a derekát, kedves lett.

Sindy felemelte karját, lendített és a csillogó porszemecskék ismét megjelentek. A képernyő lebegett a levegőben, ismét.

-  Na, megyek. A képernyő akkor kapcsolódik be, amikor én akarom. Lesz, amikor kikapcsolom, majd újra be. Sziasztok.

Edward bólintott. Sindy kiviharzott a teremből. megfordult lement a lépcsőn és a kapun távozott. A város kívül eső, elhagyatott épületeihez siettet. A két épület közötti távolság, szűké tette a helyett. Sindy megállt. Előtte kartávolságra csillogott a levegő, mintha vízfal lett volna ott. Sindy elindult. Lassan magába nyelte a vízfal. Következő pillanatban Sindy már a másik világban volt. Még hozzá egy parkban. Elindult az iskolájába. Elhaladt egy játszótér mellett, ahol hétköznapinak tűnő gyerekek játszottak. Ekkor kapcsolt be a kivetítő az emberi világban. Az osztályban mindenki előre hajolt. Nézték, amiről eddig nem tudták, hogy létezik.

-  Miben különbözik az a világ?- a több perces hallgatás után egyik tanuló meg, mert szólalni. Edward megfordult rá nézett,egy pattanásos ,zsíros hajú hétköznapi ruhába öltözött fiút pillantott meg,de jelentéktelen tartotta, végül visszanézett a képernyőre.