Epilógus

Ne! Nem, menj innen! Csukj be!  Most! Dobj el és fuss! Tilos! Halod, menj már! Szép az életed? Ha igen kérlek, rakj le és menekülj, hidd el, okozok neked fejfájást. Kérlek, mond, hogy nem tudsz olvasni.  Ne menj tovább a sorokon! Ne lapozz.  Látom, nem bírlak elrettenteni. Legyen, ahogy akarod. Mielőtt valamit is elárulnék, én szóltam. 

Jó rendben bevallom, figyeltelek már egy ideje, ahogy minap ettél, a járásod az utcán. Végül a kezedbe vettél. Bizony, tudtam, hogy jössz. Gondolom elkergetéseim sikertelen próbálkozása után, tisztázom a dolgokat. Először ha már bátornak érzed magad, maradj is a történet végig az. Ha furcsa alakok kezdenek el figyelni, nem kell félni csak az őrök, lesznek. Tudod, nem vagyok egy átlagos könyv. Én nem ebből a világból származóm. Más dimenzióból más ember feletti világból keveredtem ide. Ha hiszed, ha nem, most is itt van körülötted. Szerencséd van, akkor nem nyílik meg. Bennem a tizenhetedik kiválasztott rejlik, pontosabban története. Meglehet, hogy ismered, mert ebből a világból származik. Itt született, itt is jár suliba, részben. Na, de tizenegyedik életévét betöltve teljesen felfordult az élete. Több néven ismert. A Sorsfordító, Kiválasztott. Régebbi és netán elitebb körökben latin megnevezése ismert Fateludius, azaz sorsjátékos. Mégis a közkedvelt és egyben így mindenki számára ismert az Olívia név. Ezt a nevet parancsra kapta.  Na, persze az emberi világban Sindy névvel el. Valahonnan ráragadt a Daenerys (Ejtsd: Denerisz) név is. Gondolom felmerült benned a kérdés, hogy lehet ennyi neve. Jobb, ha tudod a nevek mindig hatalommal járnak. Sindy pedig roppant nagy erő birtokában áll.  

Abban a másik világban az emberek mások. Nem hétköznapiak, erejük van, varázserejük. De nem boszorkák, és varázslók, semmi hókuszpók meg egyebek. Mindketten tudjuk, hogy amit tanítanak és mondanak nem teljesen igaz. Akkor mégis mért vesszük készpénzként? Ne haragudj, de ti nevetségesek vagytok, emberek. A világ kénye- kedve szerint befolyásol mindjajotokat. Amit jövőnek neveztek már régen nálunk múlt. Persze ha egyáltalán elfogadjuk e hamis megnevezéseket.  Titeket bábként rángatnak kis madzagokon. Természetesen hatalom az úr sajnos midig és mindenütt. Előre is botsás meg következő megjegyzésemért ismételten, olyanok vagytok, mint a cirkuszi állatok. Betanítanak és korlátoznak. Nektek meg persze ez a normális, de mit szólnál ahhoz, ha azt a merészet állítanám, hozzátéve teljes magabiztossággal, hogy amit valóságnak gondoltok fantázia, azaz nem mindent kellene elhinni. S amit a fantázia kategóriába soroltok ironikusan valóság lesz. Pontosabban a fantázia, a természetfeletti maga az élet. Csak hallgatunk róla.   Hogyan változtatná meg az életet? Elszakadnának azok a madzagok és kinyitódnának végre szemeitek?  Hazugságok mögé látnátok? Lehetséges, hogy jobb is volt mindenkinek hazudni. Amióta van ember, onnantól van kérdés százai és kíváncsiság hajtotta koszos kopott orrok, mint például a tiéd. Most is olyanba ütötted bele az orrod, amit nem biztos, hogy kellene tudni bárkinek is.  Visszatérve van ti emberek, számotokra felfoghatatlan erő amott. Hová én tartozom. Mit kezdenél te akkor? Sőt betekintést látnál jövődve netán azt, ahogy meghalsz... Nem a legjobban hangzik, igaz?   Vámpíroktól és egyéb szörnyű teremtménytől hemzsegnek az utcák. Mit szólsz eddig? Képzeld el, legrosszabb rémálmaid talán is nemcsak álmok. Rémtörténeteknek lehet, van igazság tartalma? Sötétben mégis figyel valami téged? Rengetek kérdés melyet a történet végén tegyél fel újra. Jók és rosszak, mint a mesékben.  Valaminek mégis korlátokat kell szabni, nélküle már élő ember nem lenne.  Háromszáz évvel ezelőtt hoztak létre egy intézményt, mely talán az iskolára hasonlít. Itt a célokra megfelelő foglakozásokat tanítottak az ifjaknak. És a növekvő rossz oldal lecsökkent. A tanítok a mesterek.  „ Mindent látó, minden tudó, mindent halló százévesesek”.  Megemlítve Sindy mestere négyszázhuszonöt esztendős. Korlátozni tudták a rosszak terveit. Kétszáz év elteltésével lázadást szítottak az intézmény ellen. Ekkor történt az első háború mely tizedelte a jókat. Sok éves talpra állás után azt a nem éppen teljesen átgondolt lépésre szánta el magát az iskola vezetője még hozzá a nyolc miniszter közül az egyik. Megjegyezvén a minisztereknél nagyobb rang nincs. A kapukat a két világ között sorra megnyitották és, gondos odafigyeléssel toborozni kezdték az embereket.  Új korszak kezdődőt.  Két világ apró kapcsokat öltött egymásba. Természetfeletti dolgok itt megerősödtek. Persze az átjáró onnan ide; innen oda vezet, melyen az császkál, akinek kezdve van hozzá. Következménye lett, hogy több ember halt meg itt. Ezt pedig azt a lépést szülte miszerint itt emberi világban is őrködni kell és az embereket megvédeni. Ezt a feladatott a Herousok töltik be. Nem más, mint a harcosok. Persze lebukás is sikerült a, ti rendőreitek előtt. Így hát a rendőrökkel kötöttünk megállapodást. Sindy is Herous, és e kis város rendőreivel nagyon is jó kapcsolatot épített ki, többek között Edwardal. A neved meg akkor lesz, ha megkapod az erőt és Sindy-hez hasonlóan, akkor lehet több neved is, ha elérsz bizonyos szinteket; ha pedig elérsz bizonyos szinteket híres is leszel,bár abban a bizonyos világban ez nem biztosított túlzottan jót. Remélem, emberke átgondoltan cselekszel. A sors már eldőlt.

Na, de hová lett a modorom? Én Mr. Könyv vagyok és én szóltam.  Kezdjük hát mivel itt lassan telik az idő, élvezd ki minden percét. Ott órák telnek el,míg itt csak percek. Ezt jól vésd a fejedbe. Felmerülhetett benned a kérdés, ha itt lassabban telik az idő mért kiélvezni? Azért emberke, mert az idő számotokra véges.  Az idő zavaros lehet neked és meglehet, hogy követhetetlen. De, persze én segítek neked.